A Szabadító világosan azt tanította, hogy a keresztelkedés egy parancsolat, és szükség van rá ahhoz, hogy „be[léphessünk] az Isten országába” (János 3:5). A keresztelést „a bűnöknek bocsánatára” végzik, és azt keresztelik meg, aki bűnbánó (lásd Márk 1:4). Bár Jézus bűntelen, tökéletes életet élt, még Ő is megkeresztelkedett, hogy „minden igazságot betölt[sön]” (Máté 3:15). Keresztelkedése által Jézus megmutatta Isten minden gyermekének, hogy „engedelmeskedik [az Atyának] parancsolatai… betartásában” (2 Nefi 31:7). Mindazoknak, akik Jézus követését választják, hasonlóképpen engedelmeskedniük kell Isten parancsolatának a keresztelkedésre vonatkozóan.

Isten prófétájaként Keresztelő Jánost elrendelték a papságba, és felhatalmazása volt Jézus keresztelésének az elvégzésére. A „Jordánnak egész környék[éről]” jöttek hozzá az emberek, hogy keresztelje meg őket (lásd Máté 3:5–6). Mivel Keresztelő Jánosnak megfelelő felhatalmazása volt erre, Jézus kifejezetten őhozzá ment, hogy megkeresztelkedjen. Hasonlóképpen ehhez, a kereszteléseket ma is olyan valakinek kell végeznie, aki megfelelő felhatalmazással rendelkezik hozzá Istentől.

Keresztelő János felszólította az embereket, hogy először „teremje[n]ek… megtéréshez illő gyümölcsöket”, hogy érdemesek legyenek a keresztelkedésre (Máté 3:8). Maga Jézus is gyakran beszélt a bűnbánat szükségességéről, többek között a feltámadása után is, amikor az ősi amerikai földrészen élő népet tanította. „[A]zt mondom nektek, hogy bűnbánatot kell tartanotok, és meg kell keresztelkednetek a nevemben…, vagy különben semmiképpen nem örökölhetitek Isten királyságát” (3 Nefi 11:38).

Napjainkban vannak olyan vallások, amelyek víz hintésével avagy csepegtetésével végzik a keresztelést. Jézus példájából azonban kiderül, hogy a keresztelést alámerítéssel kell végezni. Amikor Jézus megkeresztelkedett, Máté feljegyzése szerint „azonnal kijöve a vízből” (Máté 3:16). Ez a vízben való teljes alámerítés az újjászületést jelképezi, amint az egyén eltemettetik a vízbe, majd felemelkedik, megtisztul, és elkötelezett lesz Jézus Krisztus és az Ő evangéliuma követése iránt. Sőt, még a keresztelkedésre használt bibliai szó töve is a görög baptizo, amely azt jelenti, hogy belemártani vagy alámeríteni.

Jézus többször is magához hívta a kisgyermekeket, hogy megáldja őket. Egy alkalommal Krisztus még meg is feddte a tanítványait, amiért távol tartották tőle a gyermekeket, mondván: „Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket” (Márk 10:14).

Jézus azt tanította, hogy a gyermekek tiszták és ártatlanok, és a felnőtteknek igyekezniük kellene hasonlóbbá válni hozzájuk, „mert ilyeneké a mennyeknek országa” (Máté 19:14). Jézus ezt is mondta: „Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába” (Máté 18:3)

Az Újszövetségben Jézus világosan azt tanította, hogy a kisgyermekek eredendően jók és tiszták. A Mormon könyve továbbá kijelenti, hogy „a kisgyermekek épek, mert nem képesek bűn elkövetésére” (Moróni 8:8).

Jézus is azt mondta: „Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre” (Márk 2:17) Ha tehát a kisgyermekek nem képesek bűnt elkövetni, akkor szükségük van keresztelkedésre?

A keresztelkedés azoknak van, akik bűnt követnek el és bűnbánatot kell tartaniuk. A Mormon könyvéből megtudjuk, hogy Krisztus tana a „bűnbánat… és keresztelkedés… azoknak, akik felelősségre vonhatók és képesek bűn elkövetésére” (Moróni 8:10). Tehát mivel a kisgyermekek nem vonhatók felelősségre és nem képesek bűnös cselekedetekre, nincs szükségük keresztelésre.

Napjainkban az Úr kinyilatkoztatta, hogy a „gyermeke[k] keresztelkedjenek meg bűneik bocsánatára, amikor nyolcévesek, és részesüljenek a kézrátételben” (Tan és szövetségek 68:27). Abban a korban kezdenek el felelősségre vonhatóak lenni azért, hogy különbséget tegyenek helyes és helytelen között.

Számos keresztény vallás úgy véli, hogy Ádám bukása miatt minden gyermek eleve bűnösen születik. Isten azonban csak a személyes bűneinkért von minket felelősségre, nem pedig Ádám vétkéért (lásd Hittételek 1:2). Mivel a kisgyermekek bűntelenek Isten előtt, nincs okuk a bűnbánatra vagy a keresztelkedésre.

A szentírások azt tanítják, hogy „a kisgyermekek élnek Krisztusban, egészen a világ megalapítása óta” (Moróni 8:12). Isten irgalmas, szeretetteljes és kedves. Azt akarja, hogy minden gyermeke visszatérjen Őhozzá és Vele éljen. Nem lenne egy szerető és igazságos Isten, ha megtagadná a gyermekektől a szabadítást azért, mert nem keresztelkedtek meg.