Isten irányítása alatt Jézus Krisztus olyan helynek teremtette számunkra a földet, ahol fizikai testet kaphatunk, és saját döntéseink meghozatalával tapasztalatot szerezhetünk. Miközben megtanulunk különbséget tenni helyes és helytelen között, és a jót választjuk, hasonlóbbá válhatunk Mennyei Atyánkhoz.

A számunkra teremtett földi otthonunknak az a rendeltetése, hogy mindent megadjon nekünk, amire szükségünk van az élethez és a fejlődéshez. A földön van, ami legyőzendő kihívásokkal állít szembe minket, azonban Isten számos olyan gyönyörű és kellemes dolgot is adott nekünk, amelyet élvezhetünk. Isten irántunk táplált szeretetének a bizonyítékát láthatjuk a természetben mindenhol magunk körül.

Fizikai test nélküli lelkekként léteztünk a földi, halandó életünk előtt. Isten első két gyermeke, aki a földre jött és testet kapott, Ádám és Éva volt. Isten az Ő képmására teremtette meg a halandó testüket (lásd 1 Mózes 1:27), és az Éden kertjeként ismert gyönyörű helyre helyezte őket, ahol nem kellett megdolgozniuk az élelmükért vagy bármi másért, amire szükségük volt. Ott nem volt részük sem bánatban, sem fájdalomban, de emiatt nem értették az igaz örömet sem (lásd 2 Nefi 2:2–23).

Amikor Ádám és Éva az Éden kertjébe helyeztetett, még nem voltak halandók, vagyis nem voltak képesek meghalni. Az Úr elmagyarázta nekik, hogy a kert minden fájának a gyümölcséből ehetnek, kivéve egyet: a jó és a gonosz ismerete fájának a gyümölcsét. Megparancsolta nekik, hogy ne egyenek belőle, és azt mondta nekik, hogy ha mégis megteszik, akkor biztosan meghalnak (lásd 1 Mózes 2:17).

Isten tökéletesen ismerte Ádámot és Évát, ahogyan mindegyikünket tökéletesen ismer. Tudta, hogy végül úgy döntenek majd, megkóstolják a jó és a gonosz ismerete fájának a gyümölcsét, noha figyelmeztetve lettek a következményekre. Amikor megtették, az így végbement eseménysort bukásként ismerjük, és ez Isten tervének a részét képezte. Ez oda vezetett, hogy Ádám és Éva nem élhetett tovább az Éden kertjében, és kiűzettek a világba, ahol a saját munkájukkal kellett gondoskodniuk magukról, és ahol egy nap a halál vár majd rájuk. Megtapasztalták azt a fájdalmat és bánatot, amely az Isten színe elől történő távozással járt, azonban megtapasztalták a családból fakadó örömöt is.

„Ádám elbukott, hogy lehessenek emberek; és az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen.” – 2 Nefi 2:25.

Isten tudta, hogy minden gyermeke követ majd el hibákat a földi élete során. Mennyei Atya terve módot adott nekünk arra, hogy bocsánatot nyerjünk a bűneinkre és tisztává váljunk, érdemessé válva arra, hogy a halálunk után visszatérjünk Őhozzá és újra Ővele éljünk.