Fájdalom. Szomorúság. Harag. Fásultság. Ezek mind olyan természetes érzések, amelyekben akkor van részünk, amikor egy szerettünk elvesztésével küzdünk. Ezen érzések egyike sem helytelen vagy tükröz hitetlenséget. A gyász érzéseinek a megélése az emberi lét része.

„Mindennek rendelt ideje van… – magyarázza a Biblia. – Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak […]. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek” (Prédikátor 3:1–2, 4). A tudat, miszerint a halál és a gyász elengedhetetlen, talán nem enyhíti a fájdalmat, ám édesebbé teheti a boldogságot, amikor annak jön el az ideje. A gyász nem gyengeség, nem tökéletlenség vagy egy helytelen tett jele, hanem a halandóság szükséges velejárója.

Isten tudja, hogy gyászt is meg fogsz tapasztalni ebben az életben, azonban nem kell egyedül keresztülmenned rajta. Azt akarja, hogy keress vigaszt. Jézus ezt tanította: „Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak” (Máté 5:4). Ha Istenre és másokra támaszkodsz, az enyhítheti a bánatodat és támogatást nyújthat neked.

Mielőtt Jézus feltámasztotta barátját, Lázárt a halálból, Istenhez, az Ő Atyjához imádkozott erőért és útmutatásért. Öntsd ki a lelked Istennek imában. Ő segíteni fog neked érezni a békességét és szeretetét.

Amikor Lázár megbetegedett és meghalt, a közösség elment a testvéreihez, Mártához és Máriához, hogy „vigasztalják őket” (János 11:19). Fogadd el azok szolgálatát és odafigyelését, akik a környezetedben segíteni akarnak neked. Amikor készen állsz rá, fontos, hogy megoszd valakivel a veszteségedet, a fájdalmadat és a haragodat. Márta kifejezte afeletti csalódottságát, hogy Jézus távol volt Lázár halálakor. Jézus szeretetet tanúsított iránta, és együtt sírt vele.

A halállal való megbirkózás közelebb visz minket Istenhez, de azt is eredményezheti, hogy megkérdőjelezzük az Ő tervét. Imában Istenhez fordulhatunk a kérdéseinkkel. Azt az ígéretet kaptuk, hogy „kérjetek és adatik néktek” (Máté 7:7).

A szentírásokban Isten sok nehéz kérdésre ad választ az életről és a halálról. Íme pár kérdés, amely benned is felmerülhet, a hozzájuk tartozó válaszokkal a Szent Bibliából és a Mormon könyvéből.

Isten tudja, mit érzel. Mivel Ő szeret téged, együtt gyászol veled. Azt akarja, hogy boldog legyél – és Ő ezt lehetővé is tette.

A Szentlelket Vigasztalónak nevezik a Bibliában. A Szentléleknek hatalmában áll „megvígasztal[ni] minden gyászolót” (Ésaiás 61:2). Azok, akik megtapasztalják ezt az isteni vigaszt, melegségként, teljességként, nyugalomként és békességként jellemzik azt. Ez Jézus azon ígéretének a beteljesedése, mely szerint „békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek” (János 14:27).

Jézus Krisztus áldozatának és engesztelésének köszönhetően „a sírnak nincs győzelme, és a halál fullánkja Krisztusban felemésztődik. Ő a világ világossága és élete; igen, világosság, mely végtelen, melyet soha nem lehet elsötétíteni; igen, és egy olyan élet is, mely végtelen, hogy nem lehet többé halál” (Móziás 16:8–9). Mindannyian fel fogunk támadni, és újra együtt lehetünk a családunkkal és a szeretteinkkel. De addig is reményre és gyógyulásra lelhetünk Jézus Krisztus szeretete által.

Istennek az a kifejezett szándéka az életeddel, hogy boldog legyél. Az örömünk nem lesz állandó, azonban „az Isten eltöröl minden könyet a… szemei[d]ről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:4).

A gyász fájdalma valóságos – azonban az Istentől származó békesség is az. Ha egy szeretted elvesztésével küzdesz, akkor vedd körbe magad a támogatás és békesség minden forrásával. Az ima, a szentírás-tanulmányozás és a szeretteid támogatása által valódi reményre és vigaszra lelhetsz.