A misszionáriusok olyan önkéntesek, akik félretették saját hétköznapi életüket, hogy akár két éven át segítsenek másoknak közelebb kerülni Jézus Krisztushoz. A missziójuk előtt tanultak, dolgoztak, sportoltak, könyveket bújtak, zenészkedtek, szóval… el tudod képzelni. A szolgálatuk után hazamennek, és visszatérnek a megszokott életükhöz.

A világ minden tájáról érkeznek. Nem szokatlan, hogy a misszionáriusok nem a saját országukban és nem a saját nyelvükön szolgálnak. Fiatal felnőttekként, illetve nyugdíjas éveikben egyedülállókként vagy házaspárokként teljesítenek missziót. Bármilyen korúak is legyenek, az indítékuk őszinte – egy időre hátrahagyva otthonukat és családjukat azt teszik, amire Jézus tanította az Ő apostolait: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek” (Márk 16:15).

Nem, a misszionáriusi látogatások mindenki számára ingyenesek. Jézus Krisztus mindenkit hív, hogy jöjjenek Őhozzá „pénz nélkül és ingyen” (Ésaiás 55:1). Azzal, hogy missziójuk költségeit saját maguk fedezik, tulajdonképpen fizetnek azért, hogy találkozzanak veled. A helyi egyházi vezetők és az osztályok oktatói sem kapnak fizetést.

Az istentisztelet időpontjai egyházközösségenként eltérőek lehetnek. Azonban mindig számolhatsz azzal, hogy van egy közös hódolati gyűlés, amelyet aztán gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek szóló párhuzamos órák követnek.

A közös összejövetelt úrvacsorai gyűlésnek nevezzük. Ez a gyűlés „himnuszokból” (egyházi énekekből), imákból, valamint hetente az egyházközösség más-más tagjai által elmondott „beszédekből” (prédikációkból) áll. Az összejövetel legfontosabb része az, amikor a Szabadító emlékezetére veszünk az úrvacsorai kenyérből és vízből.

Ha szeretnél velünk hódolni Istennek, akkor a misszionáriusok megválaszolhatják a kérdéseidet, tájékoztathatnak a helyi istentiszteleti gyűlések helyszínéről és időpontjáról, majd pedig egy helyet is foglalnak neked, amikor készen állsz a látogatásra.

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjai pont olyanok, mint bárki más. Az életünknek vannak hullámhegyei és -völgyei, az összes köztes állapottal együtt. Az utolsó napi szentek boldog, békés emberek hírében állnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek kihívásaink. Az életben mindenki kemény csatát vív – de amikor minden erőnkkel igyekszünk Jézus Krisztus evangéliuma szerint élni, akkor további erőt és békességet kapunk ahhoz, hogy túljussunk ezeken a csatákon.

Ami az életvitelt illeti, az utolsó napi szentek azon igyekeznek, hogy Jézus Krisztust tartsák az életük középpontjában. A Szabadítóval és a tanításaival kapcsolatos hitelveink kihatnak a mindennapos döntéseinkre a beszédünket, az öltözetünket és a cselekedeteinket illetően. Igyekszünk például elkerülni, hogy dolgoznunk kelljen vasárnap, azért, hogy elmehessünk istentiszteletre, szolgálhassunk másokat, és a családunkkal lehessünk. Az egyház hithű tagjai nem dohányoznak, nem isznak és nem játszanak szerencsejátékokat.

Életed minden területe jobbá válik majd, ha igyekszel közelebb kerülni Jézus Krisztushoz és betartani a parancsolatait. Több békét és örömet érzel, megerősödik a kapcsolatod Istennel, és több célt látsz majd az életedben. A misszionáriusok segíthetnek neked olyan konkrét nehézségekkel, mint a veszteségekkel való megbirkózás, a családi kapcsolataid megerősítése, a rossz szokások legyőzése, az imádkozás megtanulása, a sabbat napjának a megszentelése, valamint a szentírások jobb megértése. Amikor találkozol a misszionáriusokkal, mondd el nekik, hogy mit remélsz a találkozóitoktól, hogy az üzenetüket a szükségleteidhez igazíthassák.