A misszionáriusok olyan önkéntesek, akik félretették saját hétköznapi életüket, hogy akár két éven át segítsenek másoknak közelebb kerülni Jézus Krisztushoz. A missziójuk előtt tanultak, dolgoztak, sportoltak, könyveket bújtak, zenészkedtek, szóval… el tudod képzelni. A szolgálatuk után hazamennek, és visszatérnek a megszokott életükhöz.

A világ minden tájáról érkeznek. Nem szokatlan, hogy a misszionáriusok nem a saját országukban és nem a saját nyelvükön szolgálnak. Fiatal felnőttekként, illetve nyugdíjas éveikben egyedülállókként vagy házaspárokként teljesítenek missziót. Bármilyen korúak is legyenek, az indítékuk őszinte – egy időre hátrahagyva otthonukat és családjukat azt teszik, amire Jézus tanította az Ő apostolait: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek” (Márk 16:15).

Nem, a misszionáriusi látogatások mindenki számára ingyenesek. Jézus Krisztus mindenkit hív, hogy jöjjenek Őhozzá „pénz nélkül és ingyen” (Ésaiás 55:1). Azzal, hogy missziójuk költségeit saját maguk fedezik, tulajdonképpen fizetnek azért, hogy találkozzanak veled. A helyi egyházi vezetők és az osztályok oktatói sem kapnak fizetést.

Az istentisztelet időpontjai egyházközösségenként eltérőek lehetnek. Azonban mindig számolhatsz azzal, hogy van egy közös hódolati gyűlés, amelyet aztán gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek szóló párhuzamos órák követnek.

A közös összejövetelt úrvacsorai gyűlésnek nevezzük. Ez a gyűlés „himnuszokból” (egyházi énekekből), imákból, valamint hetente az egyházközösség más-más tagjai által elmondott „beszédekből” (prédikációkból) áll. Az összejövetel legfontosabb része az, amikor a Szabadító emlékezetére veszünk az úrvacsorai kenyérből és vízből.

Ha szeretnél velünk hódolni Istennek, akkor a misszionáriusok megválaszolhatják a kérdéseidet, tájékoztathatnak a helyi istentiszteleti gyűlések helyszínéről és időpontjáról, majd pedig egy helyet is foglalnak neked, amikor készen állsz a látogatásra.