Jézus Krisztus életét az Újszövetség első négy könyve részletezi, amelyeket a négy evangéliumként ismerünk. Mindegyik evangéliumot más-más szerzőnek tulajdonítják: Máténak, Márknak, Lukácsnak és Jánosnak. Máté és János Jézus apostolai voltak, akik személyesen voltak a tanúi ezeknek az eseményeknek. Az egyes evangéliumok nem időrendben követik egymást, hanem mindegyik szerző az elejétől a végéig beszámol Jézusnak az ősi Júdeában végzett szolgálattételéről. Ez azt jelenti, hogy négy különböző szemszögből vizsgálhatjuk meg Jézus Krisztus életét, és mindegyik egyedi meglátásokat és szempontokat kínál. Együtt feledhetetlen bizonyságot tesznek Jézus tanításairól, példájáról és áldozatáról.

Jézus Krisztus az élete során sokféleképpen tanított. Időnként feltett kérdésekre válaszolt. Máskor prédikált az összegyűlt követőinek; ilyen volt például a hegyi beszéd. A tanításai gyakran példázatokként adattak – egyszerű történetek elmondásával szemléltetett fontos evangéliumi tantételeket oly módon, hogy azt az igazság őszinte keresői megértsék.

Függetlenül attól, hogy milyen módokat választott üzenete átadására, előbukkantak bennük közös témák. Jézus tanított annak a fontosságáról, hogy mindenképp legyünk igazlelkűek, nem csupán a tetteinkben, hanem a gondolatainkban, az érzéseinkben és az indíttatásunkban is. Kifejezésre juttatta annak a szükségességét, hogy törődjünk a leginkább sebezhetőkkel közöttünk, miközben elítélte a képmutatást és a kevélységet. Folyamatosan Mennyei Atyját dicsőítette, és arra buzdította a követőit, hogy ima által erősítsék meg a kapcsolatukat Istennel.

Jézus nem csupán a szavai, hanem a tettei által is megmutatta nekünk, hogyan éljünk. A négy evangéliumot olvasva példákat látsz majd arra, hogyan használta Jézus az idejét a betegek meggyógyítására, az éhezők táplálására, valamint a gyászolók megvigasztalására. Szeretetet tanúsított mások iránt, és hajlandó volt kiállni azért, amiről tudta, hogy helyes. Jézustól eltérően mi nem tudunk bűntelen életet élni, de meg tudunk tenni minden tőlünk telhetőt azért, hogy kövessük az elénk állított példáját.

Nem számít, mily nagyon igyekszünk megismerni Jézus Krisztus tanításait és követni a példáját, fogunk hibázni. Ilyenkor lép hatályba Jézus Krisztus valódi hatalma, ahogyan arról a négy evangélium tanít. A János 3:16-ban ez áll: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” A négy evangélium azt tanítja, hogy élete utolsó hetében Jézus Krisztus azért szenvedett és halt meg, hogy megfizesse a bűneink árát. Ezt az áldozatot engesztelésnek nevezzük. Jézus engesztelő áldozatának köszönhetően bűnbánatot tarthatunk és bűnbocsánatot nyerhetünk, hogy egy napon vissza tudjunk térni Isten színe elé.

Miután Jézus Krisztus meghalt, csodálatos módon feltámadt. Mivel Jézus Krisztus legyőzte a halált, mindannyian számíthatunk a halál utáni életre. Mindabból, amit a Bibliából Jézusról tanulhatunk, az Ő áldozatának a valósága az általunk felfogható legerőteljesebb tantétel.

Jézus Krisztus a feltámadása után megszervezte, hogy a tanítványai továbbvigyék az Ő evangéliumának a munkáját. Az utazásaikról és tapasztalataikról szóló beszámoló az Apostolok cselekedeteinek a könyvében található, amely az Újszövetségben közvetlenül a négy evangélium után következik. Az Újszövetség többi részét pedig főként a korai apostolok írásai teszik ki. Ezeket leveleknek nevezzük. Ezekben a levelekben a korai apostolok sok csodálatos tanítása található meg Jézus Krisztusról, amelyek a kereszténység legkorábbi megtértjeinek a hitét kívánták megtámogatni.

A Jelenések könyvében János apostol részletezi a látomását Jézus Krisztus második eljöveteléről, amikor is dicsőségben visszatér és megalapítja a királyságát a földön. Ez az a pillanat, amikor az egész világ meg fogja tudni, hogy Jézus Krisztus Isten Fia. A Jelenések 5:13-ban ez áll: „…minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké”.

Bár az Ószövetség soha nem utal Jézus Krisztus néven a Szabadítóra, az oldalain sorra láthatjuk számos másik nevét. Az Őrá utaló nevek közül néhány: Messiás, Jehova, Immánuel, Megváltó, Izráel Szentje, Csodálatos, Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, valamint a Békesség Hercege. Az ószövetségi próféták megjövendölték a születését, szolgálatát, valamint a szabadítást hozó áldozatát. Ésaiás könyvében például szépséges, sokrétű leírást kapunk a Messiásról, aki el fog jönni, hogy megváltsa Isten népét. Jézus születésének a körülményeit az Ésaiás 7:14 részletezi, ily módon:

„Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi az Immánuelnek.”

Az Ésaiás 61:1 megjövendölte Jézus Krisztus szolgálattételét:

„Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást”.

Jézus eljövendő áldozatáról az Ésaiás 53:4–5-ben kapunk megindító bizonyságot, amelyben ez áll:

„Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.”

Ezek a versek csupán néhány módját fedik fel annak, ahogyan az Ószövetség Jézus Krisztusra irányítja a figyelmünket. Az Újszövetségben részletezett halandó szolgálattétele alatt Jézus tulajdonképpen gyakran rámutatott olyan szentírásrészekre az Ószövetségben, amelyeket éppen beteljesített. Szavai hidat képeznek a Szent Biblia két fele között, összehozva őket, hogy egységesen hangoztassák: Ő Jézus Krisztus, Isten Fia, Izráel Megváltója és az egész emberiség Szabadítója.