Mennyei Atyánk elküldte a Fiát, Jézus Krisztust, hogy magára vegye minden ember bűnét, aki valaha is élt a földön, hogy ezáltal megbocsátást nyerhessünk. Értünk hozott áldozatát az isteni kiléte és a tökéletesen élt élete tette lehetővé.

Jézus tanítómester volt, és mindenki szolgája. Azonban végtelenül több is volt ennél. Amikor megkérdezte Péter apostoltól: „Ti pedig kinek mondotok engem?” Péter így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia” (Máté 16:15–16).

Jézus tökéletes életet élt, hogy megmutassa nekünk a Mennyei Atyánkhoz visszavezető utat. Bár Ő maga soha nem követett el bűnt, mégis megkeresztelkedett az Isten iránti engedelmességből, valamint hogy megtanítsa nekünk, a keresztelkedés követelménye mindenkire vonatkozik. Derítsd ki, hogyan keresztelkedhetsz meg. Találkozz a misszionáriusokkal.

Jézus a szeretet tökéletes példája is. Földi életében törődött a szegényekkel, meggyógyította a vakokat (lásd János 9:1–7), befogadta a kisgyermekeket (lásd Máté 19:13–14), és még azoknak is megbocsátott, akik keresztre feszítették Őt (lásd Lukács 23:34). Szeretete végtelen és bárki számára elérhető, akinek szüksége van rá.

Még csak 12 éves volt, amikor az írástudókat tanította a templomban (lásd Lukács 2:42–52). Meglepte őket, hogy milyen sokat tud. Később Jézus lett a valaha élt legnagyobb tanító. Gyakran példázatokat vagy történeteket használva tanított fontos leckéket. Ezek a példázatok hétköznapi emberekről és helyzetekről szóltak, így könnyen érthetőek voltak. Az Ő történetei ma is megérintik a szívünket, és arra ösztönöznek, hogy napjainkban is kövessük Őt és szolgáljunk másokat.

A Mormon könyve is erőteljes tanításokat tartalmaz a Szabadítótól. Megtanította az embereknek, hogyan imádkozzanak, hogyan legyenek alázatosak, és miként bánjanak a családjukkal.

Jézus azzal a küldetéssel jött a földre, hogy megszabadítson minket a bűneinktől. Készen állt szenvedni és feláldozni magát, megfizetve ezzel az általunk elkövetett hibák árát, hogy bűnbánatot tarthassunk és bűnbocsánatot nyerhessünk.

A Gecsemáné kertjében Jézus magán érezte az emberiség által ismert összes bűn és fájdalom súlyát. Minden valaha élt emberért szenvedett, teste minden pórusából vérezve (lásd Lukács 22:44). Elfogták, leköpték, megkorbácsolták és keresztre feszítették. Még akkor is, amikor Jézust megölte a saját népe, Ő azért könyörgött, hogy Isten legyen irgalommal irántuk (lásd Lukács 23:34).

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” – János 3:16

Három nappal a halála után Jézus feltámadt a sírból, és megjelent számos barátjának és követőjének. Ő volt az első, aki feltámadt, vagyis a halál után a lelke egyesült a tökéletessé vált fizikai testével. Mivel Jézus legyőzte a halált, egy nap mindannyian fel fogunk támadni