„…Egy éjjel kiöntöttem a szívemet Mennyei Atyának. Elmondtam neki, hogy mennyire elveszettnek és céltalannak érzem magam az életemben, és hogy tudni szeretném, mit kell tennem ahhoz, hogy boldog lehessek. A szeretet és béke elsöprő érzése töltötte be a szívemet. Nehéz szavakkal leírni. Az egész testemet eltöltötte a melegség, mintha csak az anyukám ölelt volna meg. Azon a ponton tudtam, hogy Mennyei Atyám szeret engem. Az az érzésem támadt, hogy pontosan tudom, mit kell tennem. Mindig is tudtam, mi tenne boldoggá. A Szabadítóm, Jézus Krisztus példáját és tanítását kell követnem. Visszatértem az egyházba, elkezdtem olvasni a szentírásokat – a Mormon könyvét és a Bibliát is –, valamint imádkozni és beszélgetni kezdtem Mennyei Atyámmal arról, hogy mit kell tennem és mi az igazság. Azóta még erősebb lett a bizonyságom az ima erejéről, valamint arról, hogy választhatjuk a boldogságot és Jézus Krisztus példájának követését.”