Skip main navigation

Általános kérdések

Alább olyan kérdéseket találsz, amelyeket gyakran tesznek fel Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaival kapcsolatban. Amennyiben további kérdéseid vannak, szeretnénk megszervezni neked egy találkozót a misszionáriusokkal.

Keresztény hitelvek

Igen! Mindenképpen. Elvégre a „mormonok” csupán egy ragadványnév. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai vagyunk. Ennek megfelelően abban hiszünk, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, a világ Szabadítója, és hogy jobban szeret bennünket, mint ahogy azt mi el tudjuk képzelni. Akkor ez vajon azt jelenti, hogy mindenben pontosan ugyanazt valljuk, amit minden más keresztény egyház? Nem. Viszont mindenképpen Jézus Krisztus odaadó követőinek tekintjük magunkat.

Számos keresztény felekezet Szentháromságként utal az Atyaisten, Jézus Krisztus és a Szentlélek hármasára. Az utolsó napi szentek mindhármukban igen erőteljesen hisznek, de abban nem, hogy mindannyian egy személy lennének. Azt tartjuk, hogy céljaikban egyek. A céljuk pedig az, hogy segítsenek nekünk valódi örömre szert tenni ebben az életben és az eljövendő életben (melyben szintén hiszünk).

Igen! Jézus a hitünk alapja. Olyannyira, hogy az egyházunkat is szívesebben nevezzük a teljes nevén: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza.

A Mormon könyve így fogalmaz: „És Krisztusról beszélünk, Krisztusban örvendezünk, Krisztusról prédikálunk, Krisztusról prófétálunk, és próféciáink szerint írunk, hogy gyermekeink tudhassák, milyen forráshoz forduljanak bűneik bocsánatáért” (2 Nefi 25:26).

A „mormon” kifejezés egy ránk aggatott név, amely az egyházunk egy különleges szentírásából, a Mormon könyvéből származik. Ezt a nevet nem mi találtuk ki magunkra, de nagyon sokan használják, amikor az egyházunkról és annak tagjairól beszélnek. A múltban elfogadtuk ezt a kifejezést, és még mi magunk is használtuk, ám mostanában már arra kérjük az embereket, hogy a teljes nevén nevezzék az egyházat, mégpedig: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. Így mindenki tudja, hogy Jézus áll a vallásunk és a hitelveink középpontjában.

Az „utolsó napi szentek” jó kifejezés azokra a barátaidra, akik tagjai az egyháznak.

Igen. Nagyon is! Hisszük, hogy a Biblia Isten szava, szentírásokat tartalmazó szent kötet, valamint kötelező olvasmány a boldog élethez. A Biblia mellett más, csak Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában meglévő szentírásokból is merítünk sugalmazást. E könyvek mind összehangoltan tanítanak nekünk fontos igazságokat Jézus Krisztusról.

A bibliát sugalmazott férfiak írták, akiket prófétáknak neveznek. Isten szólt a prófétákhoz, mint amilyen Mózes és Ésaiás volt, ők pedig leírták a tanításait. E tanítások alkotják az Ószövetséget. Az Újszövetség Jézus követőinek első kézből származó beszámolóit, továbbá a Pál és más apostolok által írt leveleket gyűjti össze. E két „szövetséget” később lefordították, és összerendezték abba a könyvbe, melyet ma Szent Biblia címen ismerünk.

A Mormon könyve

A Mormon könyve sugalmazott szentíráskötet, amelynek célja, hogy utat mutasson nekünk az életben, és összekössön bennünket Jézussal. Honnan jön a címe? Több száz évvel ezelőtt egy Mormon nevezetű ősi próféta kivonatolta népe feljegyzéseit. Mint kiderült, nagyon hasonló nehézségekkel néztek szembe, mint mi, majd hozzánk hasonlóan ők is erőre leltek, amikor Jézus Krisztushoz fordultak. Napjainkban a Biblia mellett a Mormon könyvét is olvassuk, hogy közelebb érezzük magunkat Istenhez, és megértsük hatalmas szeretetét mindannyiunk iránt.

Következzen egy rövid összefoglaló a Mormon könyvében található, egy évezredet felölelő monumentális történetről:

A Mormon könyve lényegében egy családról szóló történet. Lehi egy próféta Jeruzsálemben. Isten álomban figyelmezteti Lehit, hogy fogja a családját, és hagyják el Jeruzsálemet, mert azt hamarosan el fogják foglalni. Átkelnek az óceánon az amerikai földrészre. Lehi idősebb fiai, Lámán és Lemuel nem hisznek abban, hogy az apjuk isteni sugalmazásban részesült. Az öccsük, Nefi azonban telve van hittel. Isten kiválasztja Nefit arra, hogy legyen a család vezetője és tanítója.

Idővel a népük két csoportra szakad: a nefitákra és a lámánitákra. Ezek a csoportok gyakran háborúznak egymással, és a Jézusba vetett hitük állandóan próbára van téve. Ez a hit tölti meg a Mormon könyve lapjait erőteljes prédikációk, élettanulságok és lelki élmények képében.

A feltámadását követően Jézus megjelenik az amerikai földrészen élő embereknek. Tanítja őket a keresztelkedésről és a megbocsátásról. Meggyógyítja a betegeiket és megáldja a gyermekeiket. Megalapítja az egyházát. Jeruzsálem lakosaival ellentétben az amerikai földrészen élő emberek hallgatnak Jézusra. A látogatását követően évszázadokig békében élnek.

Idővel az emberek elveszítik a hitüket, és ismét háború tör ki, amely szinte a teljes népesség pusztulásával jár.

A Bibliához hasonlóan a Mormon könyvének is sok szerzője van. Olyan naplók és történetek gyűjteménye, amelyek mintegy 1000 éven keresztül hagyományozódtak nemzedékről nemzedékre. Az első szerző Nefi próféta, aki a családjával együtt Kr. e. 600-ban hagyta el Jeruzsálemet, és az amerikai földrészre vándorolt. Nefi az öccsének adta tovább a feljegyzést, az pedig a fiának. Minden szerző valaki olyannak adta tovább a feljegyzéset, akiben megbízott. Mormon volt az a próféta, aki az összes írást egyetlen műbe rendezte. Ezért hívják a könyvet Mormon könyvének.

A kapott útmutatások alapján 1823-ban Joseph Smith meglelte ezeket az ősi feljegyzéseket, és Isten hatalma által lefordította őket.

A Mormon könyve alátámasztja a Bibliát, és gyakran világosabbá is teszi Jézus Krisztus tanításait. Hasonló ez ahhoz, ahogy a Bibliában Márk és Lukács evangéliuma is elmeséli ugyanazokat a történeteket Jézusról, mégis többet tudhatunk meg belőlük azáltal, hogy két szemszögből olvasunk ezekről.

A Mormon könyve és a Biblia együttesen több évezrednyi sugalmazást, útmutatást és tanítást tartalmaz. Megmutatják, hogy Isten minden embert szeret és vezérel, a világ bármely részén éljenek is. A két könyv együttes tanulmányozása által jobban megértheted, hogy kicsoda Isten és mit szán neked.

Szerezz egy ingyenes példányt a Mormon könyvéből!

Életvitel

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai olyanok, mint bárki más. Mi több, talán meglepne, hogy mennyire mindennapiak tudnak lenni! Az életüknek vannak hullámhegyei és -völgyei, az összes köztes állapottal együtt. Az utolsó napi szentek jellemzően boldog, békés emberekként élnek a köztudatban, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének kihívásaik.  Az életben mindenki kemény harcot vív, de ha az ember a tőle telhető legjobban igyekszik Jézus Krisztus evangéliuma szerint élni, akkor további erőt és békességet kaphat, hogy túljusson ezen.

Ami az életvitelt illeti, az utolsó napi szentek azon igyekeznek, hogy Jézust őrizzék meg életük középpontjaként. A Szabadítóval kapcsolatos hitelveik és az Ő tanításai hatással vannak a mindennapi döntéseikre a beszédük, az öltözködésük és a viselkedésük terén. Igyekeznek például elkerülni, hogy dolgozniuk kelljen vasárnap, és ezáltal elmehessenek istentiszteletre, szolgálhassanak másokat, és a családjukkal lehessenek. Továbbá az egyház hithű tagjai nem dohányoznak, nem isznak és nem szerencsejátékoznak.

Jézus Krisztus egyházának tagjaiként a sörivástól való tartózkodást választjuk, mert hiszünk egy olyan sugalmazott egészségtörvényben, amely arra buzdít bennünket, hogy viseljük gondját a testünknek. Ez zömében magától értetődő dolgokból áll. Semmi kábítószer. Semmi alkohol. Semmi dohány. Emellett azonban azt is kimondja, hogy semmi kávé vagy tea. Nem tudjuk pontosan, hogy miért, viszont hisszük, hogy az útmutatás Istentől jött, tehát igyekszünk tartózkodni ezektől a szerektől.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában számos olyan kulturális hagyomány és szokás van, amelynek középpontjában a család áll. Például az egyház tagjai minden héten egy estét csak a családjuknak szentelnek. A hét során előforduló egyéb tevékenységek között olyan összejövetelek vannak, mint például a batyus ebédek és a szolgálati projektek, vagy ifjúsági csoportok a tizenévesek számára. Sok olyan hagyományunk van, amely szokásosnak mondható, mint amilyen a különböző ünnepek családi körben történő megünneplése. Mások eléggé egyediek, például amikor egy-egy istentiszteleten szent áldásban részesülnek az új csecsemők. Családként együtt imádkozunk, együtt olvassuk a szentírásokat, a hónap első vasárnapján pedig együtt böjtölünk 24 órán át.

Nem. Mindenféle méretben és formában léteznek utolsó napi szent családok. Van ajánlott családméret? Ilyen sincs. Ez egy rendkívül személyes döntés. A szeretetteljes családok lehetnek nagyok, kicsik vagy közepesek is.

Nem. Az egyház korai történelmében az Úr utasítást adott, hogy bizonyos számú egyháztag többnejű házasságot gyakoroljon. Ám az 1800-as évek végén kinyilatkoztatás érkezett e gyakorlat beszüntetésére. Azóta az egyház tanítása szerint az egynejűség az a házassági gyakorlat, amelyre az Úr napjainkban parancsot adott. Habár néhányan ma is gyakorolják a többnejűséget, ezek a személyek nem tagjai Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza olyan biztonságot nyújtó hely, ahová az emberek a Jézus Krisztus révén elérhető jobb élet reményéért jöhetnek. Az egyház szent eszközök, cselekedetek és tanítások által segít abban, hogy kapcsolatot alakíts ki és tarts fenn Istennel. Mindezeken túl az egyház tagjának lenni azt is jelenti, hogy olyan emberek közösségéhez tartozunk, akik törődnek egymással.

Igen, külön-külön az egyes családok, illetve közösen az egyházban is. Elvégre, ha Krisztus születése és feltámadása nem méltó az ünneplésre, akkor mi méltó rá? Az emberek néha összekevernek bennünket néhány olyan keresztény felekezettel, ahol nem tartanak ilyen ünnepeket, de megnyugtathatunk, hogy mi megünnepeljük ezeket.

Istentiszteletek

Az istentiszteletek időpontjai gyülekezetenként eltérőek lehetnek. Amire viszont mindenhol számíthatsz, hogy van egy általános, fő összejövetel, valamint egy korosztályok vagy szervezeti csoportok mentén elkülönülő másik gyűlés.

Az általános összejövetel neve „úrvacsorai gyűlés”. Ez a gyűlés énekekből, imákból, valamint hetente a gyülekezet más-más tagjai által elmondott prédikációkból („beszédekből”) áll. Azonban a gyűlés legfontosabb része az, amikor veszünk az úrvacsorából (vagy oltáriszentségből), hogy megemlékezzünk a Szabadítóról.

Egyre növekszik azoknak a száma, akik elutasítják a szervezett vallás elképzelését, helyette inkább a maguk módján akarnak „lelkiek lenni” és igyekeznek jóravaló életet élni. Csakhogy az embereknek egyaránt szükségük van a szervezett vallásra és az egyéni lelkiségre. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza biztosítja azt a szervezeti felépítést és papsági felhatalmazást, amely ahhoz szükséges, hogy Isten összes parancsolatát – többi között a keresztelkedésre és az úrvacsoravételre (más szóval a szentáldozásra) vonatkozót is – be lehessen tartani. Az az igazi, ha vasárnaponként eljársz istentiszteletre, és ezzel párhuzamosan hétközben is erőfeszítést teszel a lelkiségedért és mások szolgálatáért.

Elég annyi, ha igyekszel szépen kinézni. Nyugodtan jöhetsz bármilyen ízléses ruhában, ahogy kényelmes. Egyébként a legtöbb férfi öltönyben vagy ingben és nyakkendőben jön, a nők pedig rendszerint egybeszabott ruhát, vagy szoknyát viselnek. Rendszerint a gyermekek is kiöltöznek.

Nagyon reméljük, hogy nem. Az egyháztagjaink közül is sokan jönnek magukban istentiszteletre minden héten. De ha azt szeretnéd, hogy az első alkalommal melletted legyen valaki, akkor nyugodtan kérd meg a helyi misszionáriusokat, és ők keresnek valakit, aki mellé leülhetsz. A részletektől függetlenül mindig nehéz újnak lenni valahol, de hamarosan megismered a gyülekezeted tagjait, és otthon érzed majd magadat.

Igen! Csatlakozz hozzánk heti tevékenységeken, összejöveteleken, szolgálati projekteken és istentiszteleteken. Nagyon szeretnénk megismerni téged, és nagyra értékeljük a részvételedet a közösségben.

Nem. A látogatók felé nem elvárás a részvétel. Amikor az úrvacsorai kenyeret és vizet osztják ki az egybegyűlteknek (ez hasonló az áldozáshoz), akkor megteheted, hogy egyszerűen továbbadod a tálcát a következő személynek. Amúgy pedig élvezd csak nyugodtan a gyűlést! A vasárnapi iskolai órán a tanítók gyakran kérnek meg önkénteseket, hogy olvassanak a szentírásokból. Ha inkább nem vennél részt, akkor simán csak ne jelentkezz.

Ez valószínűleg függ a helyi gyülekezet létszámától, amelyet látogatsz. Egyes gyülekezetek olyan nagyok, hogy sok egyháztagnak talán fel sem tűnik majd, hogy te ott látogató vagy. Mások olyan kicsik, hogy a tagok mind jól ismerik egymást, és egészen biztosan felismernek és üdvözölnek egy új arcot. Akárhogy is lesz, ne habozz bemutatkozni vagy kérdezősködni! Mindenki örülni fog, hogy ott vagy.

Igen, szolgálhatnak és szolgálnak is. Prédikálnak a szószékről, szolgálnak misszionáriusként, vezetőként, tanácsadóként, tanítóként, valamint megannyi más módon.

Nem. Nem kérünk adományokat és nem „kalapozunk”.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát hivatalosan a New York állambeli Fayette-ben alapították 1830-ban. Az egyház első vezetője – elnöke – Joseph Smith volt. Látomásban látta Jézus Krisztust és az Atyaistent, és el lett híva prófétának, hogy visszaállítsa Jézus Krisztus egyházát. Megkapta Isten papságát, lefordította a Mormon könyvét, továbbá misszionáriusokat küldött ki, hogy szerte Észak-Amerikában és a világon prédikálják az evangéliumot.

Az üldöztetések elől menekülve, illetve hogy a tagjai számára olyan helyet találjon, ahol letelepedhetnek, az egyház központja előbb Ohióba, majd Missouriba, később pedig Illinois-ba költözött. A gyanakvás és a helyi politikai viszályok okozták, hogy Joseph Smith prófétát 1844-ben törvénytelenül fogházba vetették, majd egy gyülevész tömeg meggyilkolta.

Brigham Young lett az egyház következő elnöke. Ő vezette keresztül az amerikai pusztákon az ekhós szekerekkel vándorló szenteket a Sziklás-hegység utah-i részéig. Az azóta eltelt időben az egyház megdöbbentő növekedésen ment keresztül világszerte. Ma már világszerte több mint 16 millió egyháztag él mintegy 170 országban.

Jöjj, légy tagja az egyházi családunknak!

Jézus Krisztus élete

A feltámadás azt jelenti, hogy halála után az ember lelke és teste ismét egyesül, hogy aztán soha többé ne váljanak szét. Három nappal a keresztre feszítését követően Jézus felkelt a halálból, vagyis feltámadt. Ma is él, ahogy mi magunk is fel fogunk támadni, és lehetőségünk lesz újból Istennel élni.

Senki sem tudja, hogy mikor lesz Jézus Krisztus második eljövetele, azt azonban tudjuk, hogy lesz. Az angyalok kijelentették Jézus apostolainak: „Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe” (Apostolok cselekedetei 1:11). A Biblia és a Mormon könyve is említ olyan jeleket, amelyek megelőzik a második eljövetelt, mint például a háborúk, éhínségek, valamint Jézus Krisztus evangéliumának prédikálása minden nemzet számára.

A Bibliában Jézust közel 200 különféle névvel, címmel és leírással illetik. E titulusok közül sok olyan van, amely csodálatosan megragadja az Ő fenségességét és küldetését.

  • Krisztus
  • Szabadító
  • Megváltó
  • Isten Fia
  • Jehova
  • Isten Báránya
  • Az életnek kenyere
  • Tanácsos
  • Immánuel
  • A világ Világossága
  • Úr
  • Mester
  • Közbenjáró
  • Az élő víz
  • A béke Hercege
  • Szószóló
  • Messiás
  • Izráel Szentje
  • Egyszülött
  • Jó Pásztor

Isten természete

Mindannyian Mennyei Atyánk gyermekei vagyunk, aki pedig – kedves és szerető Atya lévén – ismer téged. Ismeri a kihívásaidat, a győzelmeidet, az erősségeidet és a benned rejlő hihetetlen lehetőségeket is. És mindezeket ismerve még szeret is téged. Semmi sem fontosabb számára a boldogságodnál. Ezért szeretné, hogy megismerd Őt.

Ha tagadhatatlan tudományos bizonyítékot keresel Isten létezésére, akkor hadd javasoljunk inkább egy másféle megközelítést. Mindegyikünknek birtokába kerülhet a tudás, miszerint Isten valóságos, ám ez olyasmi, ami egy – az Ő keresésére irányuló, tanulmányozásból, szolgálatból, imádkozásból és mennyei sugallatból álló – mélyen személyes folyamat révén következik be. Amikor már rendelkezünk ezzel a tudással, akkor bárhova tekintsünk is, Isten létezésének bizonyítékait látjuk – a természetben, a mindennapi életünkben és az imáinkra kapott válaszokban.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában talán nincs fontosabb megnevezése Istennek, mint az, hogy Mennyei Atya. Ez abból következik, hogy úgy hisszük, minden személynek van lelke, amely lelkek atyja Isten. Mi szó szerint az Ő gyermekei vagyunk, és szeretné, ha kapcsolatban lennénk vele. Isten további nevei – például az Elohim és a Jahve (amelyek a héber nyelvből származnak) – szintén megtalálhatóak a Bibliában, miként az Abba is, ahogy Jézus Krisztus is szólította Istent, amikor a Gecsemáné kertjében imádkozott. És mit jelent az, hogy Abba? Atya.

Ima

A Biblia arra buzdít bennünket, hogy imádkozzunk, és számos példával és tanáccsal is ellát minket, hogy ezt miként tegyük:

Márk 11:24

„Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.”

Kolossébeliek 4:2

„Az imádságban álhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással…”

Jakab 5:16

„Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.”

1 János 5:14

„És ez az a bizodalom, a melylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket…”

Amikor Jézus imára buzdította a tanítványait, akkor mondott egy imát példaképpen a számukra. Ez a Miatyánkként vált ismertté, és mi is imádkozhatunk ezt a mintát használva. Először megszólítjuk Istent és hálát adunk, azután kérjük azokat a dolgokat, amelyekre szükségünk van, majd egy ámennel fejezzük be az imánkat. Az Úr imáját megtalálhatod a Máté 6:9–13-ban és a Lukács 11:1–4-ben is.

Sokféleképpen lehet imádkozni. Magunkban vagy a családunkkal is imádkozhatunk. Mondhatunk imát az étkezéskor, lefekvés előtt, közvetlenül ébredés után vagy igazándiból bármikor. Az a lényeg, hogy szakítsunk időt arra, hogy őszintén hálát adjunk Istennek, és folyamodjunk az Ő segítségéért.

Az ima mellett a meditáció segíthet Istenre irányítani az elménket, és éreznünk a Lelket. Ebben az értelemben véve a meditáció az ima egyik formája.

Nagyon szívesen imádkoznánk veled

Templomok és esküvők

Az attól függ. A templomok csak az egyház azon tagjai előtt állnak nyitva, akik felkészítették magukat arra, hogy a legtöbbet hozzák ki a templomi élményükből. Amikor azonban felépül egy-egy templom, illetve néhány más különleges alkalommal is, a nagyközönség nyílt napok során járhatja be ezeket. Sok templomnak van látogatóközpontja is, valamint mindenki által látogatható kertje.

Az utolsó napi szentek számára a templom eltér más egyházi épületektől. Ez egy olyan hely, ahová az egyház tagjai azért mennek, hogy ígéreteket tegyenek Istennek. Ígéretet tesznek például arra, hogy betartják a parancsolatokat, hogy jó férjek és feleségek lesznek, valamint gondoskodnak egymásról azáltal, hogy megosztják, amijük van. Továbbá, mivel hiszünk a családok örökkévaló voltában, nagyon sok munkát azért végzünk a templomokban, hogy szorosabbra fűzzük a családi kötelékeket. A házasságokat örök időkre kötjük – nem csak addig, „amíg a halál el nem választ”. A szülők és a gyermekek örökkévaló családot alkotnak. Megemlékezünk az őseinkről. A templomok forgalmas helyek!

A családok központi szerepet játszanak Istennek a boldogságunkra készített tervében, a házasságok pedig szándék szerint tovább tartanak az „ásó-kapa-nagyharangnál”. A templomi házassági szertartás során örökre egyesítik a férjet és a feleséget. E házassági szertartást pecsételésnek nevezik, mert a házaspár erre az életre és az örökkévalóságra is összekapcsolódik. A menyasszony és a vőlegény megígéri, hogy tiszteletben tartja és maradéktalanul szeretni fogja a másikat, valamint elkötelezi magát Jézus tanításainak és példájának követése mellett. Ha ők betartják ezeket az ígéreteiket, akkor cserébe rendelkeznek azzal az ígérettel, miszerint a házasságuk és a családjuk a következő életre is megmarad.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza templomaiban a férjet és a feleséget az örökkévalóságra egyesítik. E házassági szertartást pecsételésnek nevezik, mert a házaspár erre az életre és az örökkévalóságra is összekapcsolódik. Ám e szertartást követően a házasságkötéseket gyakran hagyományos módon is megünneplik egy lakodalommal, ahol összegyűlnek az emberek, hogy egyenek, táncoljanak, és megünnepeljék a szerelmet.

Különleges és egyedi vallási ruházat sok más vallásban is megtalálható. A vallási ruházatnak több célja van. A mormon alsóruházat, amelyet pontosabban templomi alsóruhának nevezünk, két elemből áll, amelyek egy alsóinghez és egy alsónadrághoz hasonlatosak. Az egyház felnőtt tagjai viselik ezeket a ruházatuk alatt. Emlékeztetőként szolgál számukra az Istennek tett ígéreteikre. Az egyháztagok, akik viselik, szentnek tartják ezeket.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai azzal kötnek házasságot, akivel szeretnének. Azonban szent templomi házasságot csak az egyház két arra érdemes tagja köthet, és csak az egyház arra érdemes tagjai vehetnek részt a házasságkötés szertartásán, mivel az a templomban történik.

Élet a halál után

Számunkra a menny azt jelenti, hogy Isten és Jézus jelenlétében élünk örökre. A szentírások bepillantást nyújtanak abba, hogy ez milyen lesz. Jézus kijelentette: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van” (János 14:2). A menny egyik legnagyobb öröme az, hogy ha igazlelkűek vagyunk, akkor örökre a családunkkal élhetünk, és Isten örököseivé és Krisztus örököstársaivá válhatunk (Rómabeliek 8:17). Természetesen nem ismerjük minden részletét annak, hogy milyen lesz majd a mennyben, de hiszünk abban, hogy az „a boldogság egy soha véget nem érő állapotá[nak]” (Móziás 2:41) helye, mely igencsak jól hangzik.

Nem úgy tekintünk a pokolra, mint ahogy azt a filmek jelenítik meg, vagyis lávával, tűzzel és vasvillával. Akik életükben úgy döntöttek, hogy nem követik Istent, azok lelke a halálukkor egy időleges pokolba fog kerülni. Ebben az esetben a „pokol” nem egy tényleges helyre, sokkal inkább egy állapotra utal. A fájdalmat a megbánás és a szomorúság okozza, nem pedig a tűz vagy a kénkő.

Isten és Jézus azonban végtelenül igazságos és irgalmas. Hisszük, hogy azok az emberek, akiknek az életben nem volt lehetőségük megismerni Jézust és elfogadni Őt, a haláluk után kapják majd meg ezt a lehetőséget. Tanítják majd nekik az Ő evangéliumát, és ha Istenhez fordulnak, helyet kapnak majd a mennyben a végső ítélet után.

A végső ítélet azután fog megtörténni, hogy Jézus visszatér a földre, és mindannyian feltámadtunk. A cselekedeteink, valamint a szívünk vágyai alapján a dicsőség különféle szintjeit fogjuk megtapasztalni az 1 Korinthusbeliek 15:41–42-ben leírtak szerint: „Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert a csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. Épenígy a halottak feltámadása is.” A Szabadító tökéletes szeretetéből és megértéséből adódóan mindenkinek jobb élete lesz a földinél, azonban csak azok fognak közvetlenül az Ő jelenlétében élni, akik követték Istent.

Amikor az utolsó napi szentek házasságot kötnek, azt abban a tudatban teszik, hogy a házasság az örökkévalóságra van szánva. A templomokban végzett házassági szertartások szövegében az áll, hogy „az időre és az egész örökkévalóságra”, nem pedig az, hogy „míg a halál el nem választ”. Ám az örökkévaló házasságot nem az elhangzó szavak teszik lehetővé, hanem Isten hatalma. A templomi házasságot kötött párok gyermekei már úgy születnek, hogy a szüleikhez vannak „pecsételve”. Azok a családok, akik később csatlakoznak Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához, szintén elmehetnek a templomba, hogy a család tagjait egymáshoz pecsételjék.

Kihívások legyőzése

Nem baj, ha szomorú vagy. A szomorúsággal egyidejűleg lehet hited abban, hogy Isten szeret téged, és hogy a végén minden rendben lesz.

Ne félj megosztani valakivel az érzéseidet: akár egy gyásztanácsadóval, egy családtaggal, egy baráttal, akiben megbízol, vagy egy vallási vezetővel. Hagyd, hogy megvigasztaljanak, még akkor is, ha nem teljesen érthetik meg, hogy min mész keresztül.

Jézus Krisztus evangéliumában is békére lelhetsz. Isten ott van, Ő törődik veled és ismer téged. Jézus minden szenvedést magára vett, hogy tudja, miként segítsen neked legyőzni a sajátodat. A halál után újra együtt lehetsz a szeretteiddel. Ezek a tanítások nem veszik el az összes fájdalmat, de reményt és megértést adnak.

„És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:4).

A boldogság egy tudatos döntés eredménye. Még akkor is választhatjuk azt, hogy boldogok leszünk, amikor nem jól mennek a dolgok. Emlékeznünk kell arra, hogy Isten szeret bennünket, és hogy minden a javunkra válik (Rómabeliek 8:28). Azért vagyunk itt, hogy a nehézségeken keresztül növekedjünk, illetve azért is, hogy közben boldogságra leljünk. Azáltal választhatjuk a boldogságot, hogy nem hasonlítgatjuk magunkat másokhoz; hálásak vagyunk azért, amink van; pozitív emberekkel vesszük körül magunkat; szolgálunk másokat; és felismerjük Isten kezét az életünkben. A Mormon könyve azt tanítja nekünk, hogy „az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen” (2 Nefi 2:25).

Ez nehéz kérdés. Az egészen apró dolgokkal kezdődik. Először is vágynod kell a változásra, és bíznod abban, hogy ez lehetséges. Isten segítségével képes leszel rá. A Mormon könyve az tanítja, hogy „kis és egyszerű dolgok visznek véghez nagyszerű dolgokat” (Alma 37:6).

Válassz egy pár apró dolgot, melyeken dolgozhatsz. Ezek lehetnek olyan lelki célok mint az ima, a szentírások olvasása, vagy eljárni az istentiszteletre. A rossz szokások és bűnök elhagyásával kapcsolatosan is tűzhetsz ki célokat. Jézus mindannyiunk hibáinak, bűneinek és bánatának az árát megfizette, mivel egyikőnk sem tökéletes. Ha nem tudod, hogy miben kéne megváltoznod, akkor próbáld megkérdezni Istent. Találkozhatsz a misszionáriusokkal is, akik segíthetnek abban, hogy jobban megértsd Isten akaratát számodra.

Keresztelés

Igen. Jézus világossá tette a János 3-ban, miszerint víztől és lélektől kell születnünk ahhoz, hogy belépjünk a menny királyságába.

Az utolsó napi szentek hiszik, hogy az embereknek képesnek kell lenniük arra, hogy különbséget tegyenek a helyes és a helytelen között, amikor megkeresztelkednek. Az egyház tagjai ezért nem keresztelnek csecsemőket, hanem a gyermekek 8 éves koruk után keresztelkedhetnek meg.

Ha egy keresztelést a megfelelő felhatalmazás nélkül végeztek, vagy a módja nem vágott egybe azzal, ahogy a Szabadítót megkeresztelték, akkor azt újból el kell végezni. A keresztelkedés az egyik előfeltétele annak, hogy valaki Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjává váljon.

Isten mindenkinek utat készített arra, hogy elnyerhesse az Ő összes áldását – még a halál után is. A keresztelést és más alapvető szertartásokat el lehet végezni azok helyett, akik úgy haltak meg, hogy erre nem volt lehetőségük. Pál apostol beszélt a halottakért való keresztelkedésről a Bibliában (lásd 1 Korinthusbeliek 15:29). Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai a templomokban folytatják ezt a gyakorlatot napjainkban is.

Ez a következőképpen zajlik: Az utolsó napi szentek tanulmányozzák a családtörténetüket, és olyanok neveit fedezik fel, akik anélkül haltak meg, hogy megkeresztelkedtek volna. Ezután az egyháztagok a templomban megkeresztelkednek ezen ősök nevében. Ennek a másokért végzett szolgálatnak a szeretet az alapja, és mivel az élet a halál után is folytatódik, azok, akik meghaltak, tudatában vannak ezeknek a szertartásoknak, és dönthetnek, hogy elfogadják-e azokat vagy sem.

A keresztelés után a megfelelő papsági felhatalmazással rendelkező személyek a kezeiket a megkeresztelt személy fejére helyezik, az egyház tagjává konfirmálják, és a Szentlélek ajándékát adományozzák neki.

Jézus azt tanította, hogy keresztelés elengedhetetlen a mennyek országába való eljutáshoz. De mi van azokkal az emberekkel, akik keresztelkedés vagy Jézus megismerése nélkül haltak meg? Ők hogyan szabadulhatnak meg?

Szerencsére Isten szeretetteljes, és módot biztosított arra, hogy mindenki elnyerhesse az Ő összes áldását – még a halál után is. A templomban kereszteléseket és további elengedhetetlen szertartásokat végzünk azokért, akik úgy haltak meg, hogy nem volt erre lehetőségük. Pál apostol beszélt a halottakért való keresztelésről a Bibliában (1 Korinthusbeliek 15:29), Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai pedig ma is ugyanezt a gyakorlatot követik a templomokban.

Íme, így működik: Az utolsó napi szentek kutatják a családtörténetüket, hogy megtalálják azok neveit, akik keresztelés nélkül haltak meg. Ezután megkeresztelkednek ezen őseik nevében a templomban. Ez a másokért végzett szolgálat a szeretet jegyében zajlik, s mivel az élet folytatódik a halál után is, a halottak tudnak ezekről a szertartásokról, és eldönthetik, hogy elfogadják-e őket vagy sem.

Tudd meg, hogy te miként keresztelkedhetsz meg!

Misszionáriusi munka

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza minden tagja köteles megosztani az evangéliumot. A teljes idejű missziós szolgálat azonban mindig egyéni választás kérdése.  A fiatalokat kiemelten szokták missziós szolgálatra biztatni, mert nagyszerű alkalmat nyújt a tanulásra, szolgálatra és fejlődésre.

Nem. Sőt, a helyzet az, hogy sok misszionárius maga fedezi a missziója költségeit. Gyakran már évekkel korábban elkezdenek félretenni rá. A családok időnként anyagi áldozatot hoznak azért, hogy misszionáriust küldhessenek.

Nem. Az igazság az, hogy az „elder” nem egy név, hanem a férfi misszionáriusok megszólítása. Hasonlóképpen, a női misszionáriusok megszólítása a családnevük és a „nővér”. Az elder és a nővér tiszteletet és megbecsülést tükröző címek.

Nem. Sugalmazott egyházi vezetők jelölik ki azt a bizonyos területet, ahol az egyes misszionáriusok szolgálni fognak. Néhányan a saját hazájukban maradnak, néhányan pedig külföldre mennek, azonban minden szolgálatban lévő misszionárius tudja, hogy az elhívásuk végeredményben Istentől származik.

A naptól függően a misszionáriusok meglátogatják az embereket, önkénteskednek a közösségben, Istenről tanítanak, és így tovább. Soha nem túl elfoglaltak ahhoz, hogy segítsenek neked.

Azáltal, hogy a misszionáriusok párban dolgoznak, nagyobb biztonságban vannak. Ráadásul azt a mintát követi, amelyet Jézus adott: „Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként” (Márk 6:7).

Több mint 65 000 teljes idejű utolsó napi szent misszionárius szolgál világszerte. Valószínűleg a környékeden is vannak misszionáriusok.

Az első lépés, hogy találkozol a misszionáriusokkal. Ők megtanítják neked Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza alapvetői hitelveit és gyakorlatát. Megválaszolják az egyházzal kapcsolatos esetleges kérdéseidet, és azt is elmondják, hogy mi az elvárás a tagok felé.

Lehetőleg kezdj el minél hamarabb istentiszteletre is járni. Örömet fogsz találni abban, hogy olyan emberek közösségéhez tartozol, akik törődnek egymással, és igyekeznek Jézus Krisztus példáját követni.

Amint készen állsz, hogy csatlakozz az egyházhoz, akkor meghozhatod a döntést, hogy megkeresztelkedsz és hivatalosan is tag leszel. Megkeresztelhetnek a misszionáriusok, de akár valaki más is, akit az egyház által ismertél meg.

Mormon.org Chat is typing...