Jézus Krisztust követni
Kicsoda Jézus Krisztus? Jézus a világ Szabadítója. Amikor Őt követjük, nagyobb békességre és boldogságra lelünk az életben.
Jézus: Isten Fia
Mennyei Atyánk elküldte a Fiát, Jézus Krisztust, hogy megszenvedjen a földön valaha élt összes ember bűnéért, és ezáltal megbocsátást nyerhessünk. Értünk hozott áldozatát az isteni mivolta és a tökéletesen élt élete tette lehetővé.
Jézus tanító mester volt és mindenki szolgája, azonban végtelenül több is volt ennél. Amikor megkérdezte Péter apostoltól, hogy „kinek mondotok engem?”, Péter így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia” (Máté 16:15–16).
Jézus megmutatta nekünk a tökéletes követendő példát
Tökéletes életet élt, hogy megmutassa nekünk a Mennyei Atyánkhoz visszavezető utat. Bár Ő maga soha nem követett el bűnt, mégis megkeresztelkedett, hogy tanúsítsa az Isten iránti engedelmességét, és megtanítsa nekünk, hogy a keresztelkedés követelménye mindenkire vonatkozik.
Jézus a szeretetre is tökéletes példa. A földi élete során Jézus szegényekről gondoskodott, vakokat gyógyított (lásd János 9:1–7), örömmel fogadta a kisgyermekeket (lásd Máté 19:13–14), és még azoknak is megbocsátott, akik Őt keresztre feszítették. Az Ő szeretete végtelen és bárki számára elérhető, akinek szüksége van rá.
Jézus arra tanított minket, hogyan éljünk és miként bánjunk másokkal
Jézus még csak 12 éves volt, amikor az írástudókat tanította a templomban (lásd Lukács 2:46). Meglepte őket, hogy milyen sokat tud. Később Jézus lett a valaha élt legnagyobb tanító. A fontos leckéket gyakran példázatok – vagyis történetek – segítségével tanította. Ezek a példázatok mindennapi emberekről és helyzetekről szóltak, amitől közérthetőek voltak. Az Ő történetei ma is megérintik a szívünket, és arra ösztönöznek, hogy napjainkban is kövessük Őt és szolgáljunk másokat.
Jézus Krisztus tanításai
Jézus azt tanította, hogy minden hithű ember egyenlő jutalmat kap a mennyben, függetlenül attól, hogy mennyi ideje volt hithű (lásd Máté 20:1–16).
Jézus fontos leckét tanított nekünk a megbocsátásról, amikor megkérdezte: „Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörűltem te rajtad?” (Máté 18:33)
Jézus azt mondta, hogy szeressük a felebarátainkat. Az irgalmas szamaritánus példázata azt tanítja nekünk, hogy bárki lehet a felebarátunk, köztük idegenek vagy az ellenségeink is (lásd Lukács 10:25–37).
Minden olyan ember, aki Krisztushoz fordul, részesülni fog az Ő szeretetteljes elfogadásában, bármit tett is korábban (lásd Lukács 15:11–32).
Amikor elveszettek vagy magányosak vagyunk és Jézushoz fordulunk, Ő nemcsak hogy visszafogad bennünket, de örvendezni is fog, mint a pásztor, ezt mondva: „Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala” (Lukács 15:1–6).
A Mormon könyve is tartalmazza a Szabadító erőteljes tanításait. Amikor ellátogatott az ősi amerikai földrészre, arra tanította az embereket, hogyan imádkozzanak, hogyan legyenek alázatosak, és hogyan bánjanak a családjukkal.
Jézus szenvedett és meghalt a bűneinkért
Jézus azzal a küldetéssel jött a földre, hogy megszabadítson minket a bűneinktől. Készen állt szenvedni és feláldozni magát, megfizetve ezzel az általunk elkövetett hibák árát, hogy ezáltal bűnbánatot tarthassunk és bűnbocsánatot nyerhessünk.
A Gecsemáné kertjében Jézusra nehezedett az emberiség által ismert összes bűn és gyötrelem súlya. Mindenkiért szenvedett, aki valaha is a földön élt, amitől testének minden pórusából vér fakadt (lásd Lukács 22:44). Elfogták, leköpték, megkorbácsolták, majd megfeszítették a kereszten. Ám még akkor is, miközben a saját népe éppen megölte, Jézus Istenhez kiáltott, hogy irgalmazzon nekik (lásd Lukács 23:34).
Miközben éljük az életünket, mindannyian követünk el hibákat és teszünk olyasmit, amit megbánunk. Ameddig azonban Mennyei Atyánkhoz imádkozunk megbocsátásért, és igyekszünk jobbá válni, mindig újból tisztává válhatunk. Mindannyian az adósai vagyunk Szabadítónk és Megváltónk, Jézus Krisztus nagy szeretetének.