Így tehát amikor Jézus bűnbánatra szólít titeket és engem, azzal arra kér minket, hogy változtassuk meg az elménket, a tudásunkat, a lelkünket, sőt, a lélegzetvételünket is. Arra kér, hogy változtassuk meg azt, ahogyan szeretünk, gondolkodunk, szolgálunk, az időnket töltjük, a feleségünkkel bánunk, a gyermekeinket tanítjuk, sőt, ahogyan gondját viseljük a testünknek. Nincs semmi, ami felszabadítóbb, nemesítőbb vagy létfontosságúbb lenne egyéni fejlődésünk szempontjából, mint a bűnbánatnak szentelt rendszeres, napi figyelem. A bűnbánat nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamat. Ez jelenti a boldogság és a nyugodt lelkiismeret kulcsát. Hittel társítva a bűnbánat feltárja előttünk a kaput Jézus Krisztus engesztelésének hatalma előtt.

Russell M. Nelson elnök: Teljesíthetünk jobban és lehetünk jobbak. Liahóna, 2019. május, 67.

Jézus Krisztus evangéliuma változásra szólít minket. A "bűnbánat" a leggyakoribb üzenete, ami mindazon dolgaink feladását jelenti – legyenek ezek személyes, családi, erkölcsi vagy nemzeti szokások –, amelyek ellentétesek Isten parancsolataival. Az evangélium célja, hogy hétköznapi teremtményeket celesztiális polgárokká alakítson, ez pedig változással jár. […] Jézus azt parancsolta, hogy szeressük egymást, ezt pedig úgy mutathatjuk ki, hogy szolgáljuk egymást. Arra is parancsot kaptunk, hogy szeressük Istent, amit úgy mutathatunk ki, hogy folyamatosan megbánjuk a bűneinket, és betartjuk a parancsolatait (lásd János 14:15). A bűnbánat pedig többet jelent a bűneink feladásánál. Legtágabb jelentésében változást igényel, feladva minden, Isten parancsolataival ellentétes hagyományt. Amikor Jézus Krisztus evangéliuma kultúrájának teljes jogú részeseivé válunk, "polgártársai [leszünk] a szenteknek és cselédei az Istennek" (Efézusbeliek 2:19).

Dallin H. Oaks elder: Bűnbánat és változás. Liahóna, 2003. november, 37., 40.

A nagyobb szentség nem adatik meg csupán attól, mert kérjük. Akkor érkezik el, amikor megtesszük, ami szükséges ahhoz, hogy Isten megváltoztasson bennünket.

Henry B. Eyring elnök: Szentség és a boldogság terve. Liahóna, november 2019

A bűnbánatra való hajlandóságunk megmutatja hálánkat Isten ajándéka, a Szabadító szeretete, valamint az értünk hozott áldozatai iránt. A parancsolatok és a papsági szövetségek próbára teszik a hitünket, az engedelmességünket, valamint az Isten és Jézus Krisztus iránti szeretetünket, de ami még fontosabb, lehetőséget biztosítanak számunkra, hogy megtapasztaljuk az Istentől jövő szeretetet, valamint azt, hogy részesüljünk az öröm teljességében mind ebben az életben, mind pedig az eljövendő életben. […] Ne feledjétek: a menny nem olyan emberekkel lesz tele, akik soha nem követtek el hibákat, hanem olyanokkal, akik felismerték, hogy letértek az útról, és akik kijavították a hibáikat, hogy visszatérjenek az evangéliumi igazság világosságába. Minél jobban becsüljük és alkalmazzuk a próféták szavait, annál könnyebben ismerjük fel, amikor letérünk a helyes útról – még akkor is, ha csak néhány fokkal.

Dieter F. Uchtdorf elnök: Néhány fok jelentősége. Liahóna, 2008. május, 60.

A bűnbánatra való felhívás ritkán érkezik dorgáló hang formájában, ehelyett inkább szeretetteljes esdeklés, hogy forduljunk meg, és Isten felé induljunk tovább. Egy szerető Atya és az Ő Egyszülött Fia hívogat bennünket, hogy legyünk többek annál, mint akik vagyunk, hogy életünket emeljük egy magasabb szintre, hogy változzunk meg, és érezzük át a parancsolatok betartásából fakadó boldogságot. Krisztus tanítványaiként örvendezünk a bűnbánat áldásában és a megbocsátás nyújtotta örömben. A részünkké válnak, átformálva gondolkodásmódunkat és érzéseinket. […] A bűnbánat legtöbbünk esetében csendben és egyedül történik, miközben naponta törekszünk az Úr segítségére, hogy meghozhassuk a szükséges változtatásokat. Legtöbbünk számára a bűnbánat inkább egy utazás, mintsem egy egyszeri alkalom. Nem könnyű. Változni nehéz. Széllel szemben kell futnunk, és árral szemben kell úsznunk. Jézus azt mondta: „Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” A bűnbánat azt jelenti, hogy elfordulunk az olyan dolgoktól, mint például a tisztességtelenség, kevélység, harag és tisztátalan gondolatok; és olyanok felé fordulunk, mint a kedvesség, önzetlenség, türelem és lelkiség. Annyit jelent, hogy visszafordulunk Istenhez. […] A bűnbánat nemcsak bennünket változtat meg, hanem megáldja a családjainkat és szeretteinket is. Igazlelkű bűnbánatunk által, az Úr által rendelt időben, a Szabadító kitárt karja nemcsak minket ölel majd át. Óvó karjának melegségéből jut majd bőven gyermekeink és utódaink életébe is. A bűnbánat mindig azt jelenti, hogy nagyobb boldogság vár ránk.

Neil L. Andersen elder: „Bánjátok meg bűneiteket, …hogy meggyógyíthassalak benneteket”, általános konferencia, 2009. október

A viselkedésünk megváltoztatása és a „helyes útra” térés a bűnbánat része, de csakis egy része. A valódi bűnbánathoz hozzá tartozik az is, hogy Isten felé fordítjuk a szívünket és az akaratunkat, és elhagyjuk a bűnt. Ahogy Ezékiel magyarázta, a bűnbánat a bűntől való megtérést, a törvény szerinti és igazságos cselekedetet, a zálog visszaadását, az életnek parancsolataiban járást és a gonoszság többé el nem követését jelenti. …

A valódi bűnbánathoz szükség van az Úr Jézus Krisztusba vetett hitre; hitre abban, hogy Ő meg tud minket változtatni; abban, hogy Ő meg tud nekünk bocsátani; és abban, hogy Ő segíteni fog nekünk elkerülni a további hibák elkövetését. Ez a hit teszi eredményessé az Ő engesztelését az életünkben. Amikor „utólag megértjük” a hibánkat és „megfordulunk” a Szabadító segítségével, akkor érezhetjük az Ő ígéreteinek reménységét és a megbocsátás örömét. A Megváltó nélkül a bűnbánat vele járó reménye és öröme elillan, és a bűnbánat csupán nyomorúságos viselkedésváltoztatássá válik. De ha hitet gyakorlunk Őbenne, akkor megtérünk az Ő ama képességéhez és hajlandóságához, hogy megbocsássa a bűneinket. …

A kifogások keresése helyett válasszuk a bűnbánatot. A bűnbánat által magunkba szállhatunk, ahogy a tékozló fiú tette a példázatban, és elgondolkodhatunk a tetteink örök értelmén. Amikor megértjük, hogy a bűneink hogyan hatnak az örökkévaló boldogságunkra, nemcsak igazán bűnbánóvá válunk, hanem arra is törekszünk, hogy jobbá váljunk. …

A bűnbánatra való lehetőségünk az evangélium jó híre! A bűntudatot el lehet törölni. Öröm tölthet el minket, és bocsánatot nyerhetünk bűneikre, és béke lehet a lelkiismeretünkben. Megszabadulhatunk a kétségbeeséstől és a bűn béklyóitól. Eltölthet minket Isten csodálatos világossága, és lelkünk nem fáj majd többé. Hála a Szabadítónknak, a bűnbánat nemcsak lehetséges, hanem örömteli is.

Dale G. Renlund elder: Bűnbánat: az örömteli választás, Liahóna, 2016. november, 121