Isten számunkra készített terve

Számunkra a menny azt jelenti, hogy Isten és Jézus jelenlétében élünk örökre. A szentírások bepillantást nyújtanak abba, hogy ez milyen lesz. Jézus kijelentette: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van” (János 14:2). A menny egyik legnagyobb öröme az, hogy ha igazlelkűek vagyunk, akkor örökre a családunkkal élhetünk, és Isten örököseivé és Krisztus örököstársaivá válhatunk (Rómabeliek 8:17). Természetesen nem ismerjük minden részletét annak, hogy milyen lesz majd a mennyben, de hiszünk abban, hogy az „a boldogság egy soha véget nem érő állapotá[nak]” (Móziás 2:41) helye, mely igencsak jól hangzik.

Nem úgy tekintünk a pokolra, mint ahogy azt a filmek jelenítik meg, vagyis lávával, tűzzel és vasvillával. Akik életükben úgy döntöttek, hogy nem követik Istent, azok lelke a halálukkor egy időleges pokolba fog kerülni. Ebben az esetben a „pokol” nem egy tényleges helyre, sokkal inkább egy állapotra utal. A fájdalmat a megbánás és a szomorúság okozza, nem pedig a tűz vagy a kénkő.

Isten és Jézus azonban végtelenül igazságos és irgalmas. Hisszük, hogy azok az emberek, akiknek az életben nem volt lehetőségük megismerni Jézust és elfogadni Őt, a haláluk után kapják majd meg ezt a lehetőséget. Tanítják majd nekik az Ő evangéliumát, és ha Istenhez fordulnak, helyet kapnak majd a mennyben a végső ítélet után.

A végső ítélet azután fog megtörténni, hogy Jézus visszatér a földre, és mindannyian feltámadtunk. A cselekedeteink, valamint a szívünk vágyai alapján a dicsőség különféle szintjeit fogjuk megtapasztalni az 1 Korinthusbeliek 15:41–42-ben leírtak szerint: „Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert a csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. Épenígy a halottak feltámadása is.” A Szabadító tökéletes szeretetéből és megértéséből adódóan mindenkinek jobb élete lesz a földinél, azonban csak azok fognak közvetlenül az Ő jelenlétében élni, akik követték Istent.

Nem baj, ha szomorú vagy. A szomorúsággal egyidejűleg lehet hited abban, hogy Isten szeret téged, és hogy a végén minden rendben lesz.

Ne félj megosztani valakivel az érzéseidet: akár egy gyásztanácsadóval, egy családtaggal, egy baráttal, akiben megbízol, vagy egy vallási vezetővel. Hagyd, hogy megvigasztaljanak, még akkor is, ha nem teljesen érthetik meg, hogy min mész keresztül.

Jézus Krisztus evangéliumában is békére lelhetsz. Isten ott van, Ő törődik veled és ismer téged. Jézus minden szenvedést magára vett, hogy tudja, miként segítsen neked legyőzni a sajátodat. A halál után újra együtt lehetsz a szeretteiddel. Ezek a tanítások nem veszik el az összes fájdalmat, de reményt és megértést adnak.

„És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:4).

Amikor az utolsó napi szentek házasságot kötnek, azt abban a tudatban teszik, hogy a házasság az örökkévalóságra van szánva. A templomokban végzett házassági szertartások szövegében az áll, hogy „az időre és az egész örökkévalóságra”, nem pedig az, hogy „míg a halál el nem választ”. Ám az örökkévaló házasságot nem az elhangzó szavak teszik lehetővé, hanem Isten hatalma. A templomi házasságot kötött párok gyermekei már úgy születnek, hogy a szüleikhez vannak „pecsételve”. Azok a családok, akik később csatlakoznak Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához, szintén elmehetnek a templomba, hogy a család tagjait egymáshoz pecsételjék.