Mi az életem célja?

„Egész életemben az igazságot kerestem…, megismertem a jövendőbeli feleségemet, valamint Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát. Egyre kíváncsibbá tett az az erős lelkület, amit a gyűléseiken éreztem. Elkezdtem olvasni a Mormon könyvét, és elámultam az igazságon, amelyről bizonyságot tett! A Mormon könyve segítségével jobban megértettem a Bibliát. […] A Mormon könyve olvasása által bárki közelebb érezheti magát a Szabadítónkhoz, és jobban megértheti az élet értelmét.”

„Elvégeztem az egyetemet, és 21 éves koromra mindent elértem, amit akartam: jó munkahely, menő autó és pezsgő társasági élet, azonban mégsem voltam boldog. Erős késztetést éreztem, hogy felvegyem a kapcsolatot a misszionáriusokkal… és eleget tettem a kérésüknek, hogy olvassam a Mormon könyvét. Olvastam, tanulmányoztam, imádkoztam, és tudtam, hogy a könyv igaz… Életem legjobb döntése volt, amikor csatlakoztam Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához. Az evangélium nem állítja, hogy tökéletessé teszi az életedet, azonban képessé tesz arra, hogy az égvilágon mindenből a legjobbat hozd ki, valamint, hogy tudd, soha nem vagy egyedül.”

„Egy év után az egyetemen úgy éreztem, hogy az életenek muszájtöbbről szólnia, mint a mindennapi létezésünk. Tudtam, hogy meg kell találnom Istent. Tudni akartam, hogy melyik az igaz egyház, így hát sok-sok vallást tanulmányoztam… Ugyanebben az időben a legjobb barátom elküldte hozzám a misszionáriusokat. Ez talán korábban bosszantott volna, de akkor éppen aktívan kerestem a válaszokat. Saját tudást akartam. A misszionáriusok üzenete Mennyei Atya boldogságtervéről megpendített bennem valamit; mintha már korábban tudtam volna ezekről a dolgokról, de mégis hallanom kellett róluk. Nagyon ismerősen hangzott. Tudtam, hogy valós tartalmú dolgokra vágyom, nem pedig múló világi boldogságra. Az igazi boldogságot akartam. Isten boldogságterve igaznak csengett. Az a tudat, hogy Mennyei Atya egy szerető Atya, hogy én az Ő gyermeke vagyok, és hogy Ő elküldte az Ő Fiát, Jézus Krisztust, hogy engesztelést hozzon és feltámadjon értünk, mert Ő szeret minket, számomra olyan mint egy drága kincs… Mennyei Atya boldogságtervéről tanulni olyan volt, mint a legédesebb gyümölcs, melyet valaha kóstoltam. Van célom, az életnek van egy iránya, a kapcsolatok és a családok pedig mind jelentéssel bírnak.”

„Kiskorom óta foglalkoztatott a kérdés, hogy mi az élet célja. Szó szerint olyan kérdéseim voltak, hogy »Miért vagyok itt?« »Honnan jöttem?« és »Merre tartok?«. Amikor találkoztam a misszionáriusokkal, ők megválaszolták nekem ezeket a kérdéseket. A válaszoknál is fontosabb volt azonban az a béke, melyet általuk éreztem. Olyan volt, mintha hirtelen célt nyert volna az életem, és tudtam, hogy ameddig csak közel maradok az Úrhoz, mindig is lesz célja. Óriási áldás számomra, hogy az Egyház tagja lehetek, és hogy rendelkezhetek azzal a tudással és bizonysággal Jézus Krisztusról, amelyet kaptam. Tudom, hogy az életem az Ő kezében van. A jövő kevésbé ijesztő ebből a békés és magabiztos nézőpontból. Rájöttem, hogy a boldogság a létezésünk értelme. Az élet nem mindig könnyű, azonban bizton kijelenthetem, hogy nagyon boldog ember vagyok.”

„Fura belegondolni, hogy az egyház megtértje vagyok. Az életem nagy részét úgy éltem le, hogy nem igazán volt fogalmam arról, hogy ki Isten vagy Jézus Krisztus. Egy nem vallásos és meglehetősen működésképtelen családból származom. Sok értelemben nem volt könnyű gyermekkorom. Soha nem tudtam, hogy az élet többről is szól, vagy hogy van egy Mennyei Atya, aki törődik velem. Nem tudtam, hogy van célom. Azonban középiskolás koromban rájöttem, hogy többet akarok kihozni az életemből. Tudtam, hogy biztosan van több annál az életnél, amit én éltem, és nem akartam tovább abba az irányba haladni, amerre elindultam. Kapcsolatba léptem az egyik barátommal, aki Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagja volt, és megkértem, hogy vigyen magával az istentiszteletre. Elmentem vele, és tudtam, hogy ez az, amit kerestem. A misszionáriusok elkezdtek tanítani, és a szívem elkezdett megváltozni. Annyira boldog és jó érzéseim voltak az egészről, és minden érthető volt. Természetesen nem tudtam mindent, de volt hitem. Tudtam, hogy a Szabadítóm személyesen szenvedett az én bűneimért, ahogy mindannyiunkéért tette. Tudtam, hogy bocsánatot nyerhetek a bűneimre, és ez alázattal töltött el. Teljes szívemből imádkoztam, és tudtam, hogy Mennyei Atya is azt akarta, hogy ezt tegyem. Életem legjobb döntése az evangéliumhoz való megtérésem volt. Hosszú ideig elveszett voltam, de most már tudom, mi a célom, és azt is tudom, hogy van több ennél az életnél.”