Jézus Krisztus a Mormon könyvében

Jézus gyakran hasonlította magát egy pásztorhoz. Gyakran beszélt az Ő követői iránti szeretetéről, akikre az Ő juhaiként utalt. János 10. Fejezetében az ősi palesztin néphez szólva kijelentette: „Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor”.

Kik voltak azok a más juhok, akikről Krisztus ebben a példázatban beszélt? Ezen „más juhok” egy részének története a Mormon könyvében van feljegyezve.

A Mormon könyve egy szentírás, amely részletesen beszámol Istennek az ősi amerikai földrészen élő népéhez szóló tanításairól. A Biblia társaként szolgál, megerősíti Jézus Krisztus tanúságát, és új bepillantást nyújt az Ő szent küldetésébe.

A Biblia Jézus életéről és Szentföldön tett szolgálattételéről számol be a születésétől egészen a feltámadásáig. A Mormon könyvében azonban az amerikai földrészen tett látogatásáról olvashatunk a halála és a feltámadása után. Tanította és megáldotta az ottani népet, elhívott embereket, hogy szolgáljanak az Ő nevében, majd felemelkedett a mennybe.

A Biblia és a Mormon könyve együtt egy olyan teljes történetről számolnak be Jézus Krisztusról, amelyet külön-külön egyik sem lenne képes elmondani. Amikor mindkét könyvet olvassuk, teljesebb tudásban részesülünk Krisztus tanításairól és Isten tervéről az életünkben.

Jézus megjelenése a Mormon könyvében azért volt fontos, mert azt jelenti, hogy Isten az Ő összes gyermekét ugyanolyan áldásokban és lehetőségekben részesíti. Azt bizonyítja, hogy Isten szeretete nem korlátozódik a világ egyetlen táján élő emberekre. Függetlenül attól, hogy hol élünk vagy kik vagyunk, hogy milyen nyelvet beszélünk vagy hogy nézünk ki, Isten szeret minket, és azt akarja, hogy halljunk az Ő igazságáról.