Bibliai próféciák

A Biblia ezt tanítja: „Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak” (Ámós 3:7). Ő a kezdetektől fogva ezt a mintát használta. „A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak…” (Lukács 1:70). Mivel Isten azt akarja, hogy az Ő gyermekei tanuljanak, fejlődjenek és gyarapodjanak, figyelmeztetésekkel, kinyilatkoztatásokkal és útmutatásokkal lát el minket az Ő prófétáin keresztül.

A próféták előre jelezhetnek fontos eseményeket, hogy figyelmeztessék az embereket. Ha hallgatunk a próféták szavaira, az segíthet felkészülnünk az eljövendőkre. Amikor látjuk az egyes próféciákat beteljesedni, az segíthet megerősíteni az Isten igéjébe vetett hitünket is. A Bibliában sok olyan próféciáról olvasunk, amelyek a történelem során már beteljesedtek, illetve olyan eseményeket előrejelző kinyilatkoztatásokról is, amelyek még be fognak következni.

A szentírások azt tanítják nekünk, hogy az Úr „[a] szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, [és] a Krisztus testének építésére” hív el prófétákat (Efézusbeliek 4:12). A próféták azt tanítják nekünk, és arra emlékeztetnek bennünket, hogy miként válhatunk jobbá, végső soron pedig boldoggá.

Isten folyamatosan kimutatja irántunk az Ő szeretetét azáltal, hogy elküldi nekünk azokat az üzeneteket, amelyekre éppen most szükségünk van. Az élő próféták Istentől kapnak kinyilatkoztatást, és ma minden ember számára útmutatást és tanácsot adnak. Az elmúlt években Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza prófétái és apostolai tanácsot adtak arra vonatkozóan, hogy miként készüljünk fel az előttünk álló nehéz időkre, valamint a pénzügyi mértékletességet, az oktatás fontosságát, a házassági és családi kapcsolatokat illetően, illetve arról is, hogy miként találjunk rá és maradjunk meg a hitben a személyes megpróbáltatások idején.

Az ősi próféták jóval Jézus születése előtt megjövendöltek számos, az Ő szerepével és küldetésével kapcsolatos eseményt. Ezek a próféciák azt a célt szolgálták, hogy az emberek felismerjék Jézust, amikor Ő eljő, valamint hogy Szabadítójukként higgyenek Benne. Ésaiás 700 évvel Jézus születése előtt írt Róla az Ószövetségben: „Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (Ésaiás 7:14). Később kijelentette: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésaiás 9:6).

Más ószövetségi próféták rendkívüli részleteséggel jövendöltek Jézus életéről. Mikeás tudta, hogy a Szabadító Betlehemben fog megszületni (lásd Mikeás 5:2). Hóseás arról az időszakról szólt, melyet Jézus gyermekként Egyiptomban tölt majd (lásd Hóseás 11:1). A Zsoltárok könyve elmondja, hogy Jézus példabeszédekben szól majd, s hogy a saját népe elutasítja (lásd Zsoltárok 69:8; 78:2). Ésaiás egy másik gyönyörű próféciája Jézus szerepéről és áldozatáról beszél: „Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, …És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg” (Ésaiás 53:4–5).

Isten összes prófétája bizonyságot tett Jézusról. Az ószövetségi próféták olyan eseményeket írtak le, amelyek több száz évvel később következtek be. Ésaiás megjövendölte, hogy Jézust miként fogják kigúnyolni, leköpni, és ütlegelni (lásd Ésaiás 50:6). Zakariás próféta tudta, hogy Jézust keresztre fogják feszíteni, és hogy mégis imádkozik az Ő ellenségeiért (lásd Zakariás 12:10). Legfőképpen azonban a próféták az egész Bibliában Isten azon üzenetét tanították, mely szerint Jézus Krisztus fel fog támadni (lásd Ésaiás 25:8), valamint hogy Őmiatta mi is mind fel fogunk támadni (lásd Ésaiás 26:19; Jób 19:26).

Mózes figyelmeztette a fáraót, hogy amennyiben nem engedi szabadon az izráelitákat, az egyiptomiakat betegség, döghalál, végül pedig az elsőszülött fiaik halála fogja sújtani (lásd 2 Mózes 7–12). Ezen próféciák mindegyike bekövetkezett. A fáraó azt mondta Mózesnek, hogy az izráelitákkal együtt hagyja el Egyiptomot, Mózes pedig kettéválasztotta a Vörös-tengert, hogy biztonságban megmenekülhessenek.

Az ószövetségi Jeremiás próféta megjövendölte Jeruzsálem pusztulását (lásd Jeremiás 25:2, 9–11). Történelmi feljegyzések szerint a babilóniaiak valóban lerombolták Jeruzsálemet Kr. e. 587-ben. A Mormon könyvebeli Lehi próféta szintén Jeruzsálem közelgő pusztulására figyelmeztette a népet. Ez volt az az Istentől kapott kinyilatkoztatás, melynek következtében Lehi és családja elmenekült Jeruzsálemből. Lehi és családjának történetét a Mormon könyve jegyzi fel, mely egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról.

A hitehagyás egy olyan időszakot jelöl, amikor Isten felhatalmazása nincs jelen a földön. Jézus feltámadását és mennybemenetelét követően az Ő tanítványai tudták, hogy ígéretéhez híven egy nap visszatér majd. Azonban Pál apostol azt tanította, hogy a Jézus által megalapított egyház elbukik, mielőtt Krisztus újra eljön: „Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás…” (2 Thessalonikabeliek 2:3). Ez a hitehagyás évszázadokkal azután következett be, hogy Jézus eredeti apostolai – akik rendelkeztek az Ő papsági felhatalmazásával – meghaltak, vagy megölték őket.

Bár Isten tudta, hogy az Ő papsági felhatalmazása, a próféták és Jézus Krisztus teljes evangéliuma egy ideig nem lesz jelen a földön, azt is megígérte, hogy egy nap majd visszaállíttatnak. Az Újszövetségben Péter azt ígérte, hogy az utolsó napokban következik be „az [idő] míglen újjá teremtetnek [vagy visszaállítatnak] mindenek” (Apostolok cselekedetei 3:21). Jézus evangéliumának e visszaállítása 1820-ban kezdődött, amikor Isten elhívta Joseph Smith prófétát, és visszaállította a földre az Ő papsági felhatalmazását. 1830-as megszervezése óta Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát mindig élő próféta vezette.

Ezékiel próféta kinyilatkoztatta, hogy Júda leszármazottainak írásai (a Biblia), valamint József leszármazottainak írásai (a Mormon könyve) egy nap majd együtt fogják igazlelkűségben egyesíteni az Ő népét. „És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az ő társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az ő társaié. És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben” (Ezékiel 37:16–17). A Biblia és a Mormon könyve is Istenről és Jézus Krisztusról tanít minket, valamint arról, hogy miként térhetünk vissza Hozzájuk, hogy Velük éljünk.

Bár Krisztus királyságának megalapítása a földön már megkezdődött, még nem fejeződött be. Az ószövetségi Dániel próféta azt jövendölte, miszerint Isten királysága addig fog növekedni, amíg „betölté az egész földet”, és hogy „megáll örökké” (Dániel 2:35, 44). Maga Jézus azt jövendölte, hogy „az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon…” (Máté 24:14). E prófécia beteljesítése végett, illetve hogy az evangélium az egész világhoz eljusson, az Úr misszionáriusokat hív el.

Az Úr Mózes által arra figyelmeztette Izráel népét, hogy ha nem hallgatnak az Ő szavaira, akkor Ő „szétszór[ja őket]… minden nép közé, a földnek egyik végétől a földnek másik végéig…” (5 Mózes 28:64). Ugyanakkor Isten azt is megígérte, hogy „[j]uhaimnak maradékát pedig összegyűjtöm minden földről, a melyekre elűztem őket…” (Jeremiás 23:3). Isten az egyháztagok és a misszionáriusok segítségével gyűjti egybe az Ő gyermekeit, akik Isten tervének igazságairól tanítják őket. Amikor az emberek megkeresztelkednek Krisztus egyházába, Izráel házának részévé válnak, és lelkileg egybegyűjtetnek.

Isten angyalokat küldött Krisztus eredeti apostolaihoz, hogy kijelentsék: „Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe” (Apostolok cselekedetei 1:11). A Szabadító egy nap majd újra eljön hatalomban és dicsőségben, hogy igényt tartson az Ő királyságára és minden embert megítéljen. Ez a nap a második eljövetelként ismert. A próféták a kezdetek óta beszélnek róla. Az Ószövetségben Zakariás megjövendölte, hogy azon a napon „az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy” (Zakariás 14:9).

Jézus eljövetelének pontos ideje nem ismert. Jézus azt mondta, hogy „[a]rról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül” (Máté 24:36). Azonban a próféták által tudjuk, hogy Jézus eljövetele Isten tervének tetőpontját jelzi majd, és bámulatos lesz azok számára, akik várták Őt. „[M]inden térd meghaj[lik], …És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Filippibeliek 2:10–11). Akkor „letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról” (Ésaiás 25:8), és az igazlelkűek örökkévaló jutalomban részesülnek.